AnyáknapjaAnyáknapi versek 1 Anyanyelvemben őrizlek téged Horváth István Anyám a hangod nem hallom többet. Anyanyelvemben őrizlek téged. Szavaid szívem mélyén dübörögnek. Úgy zengik vissza a mindenséget, ahogy azt tőled szóval tanultam. Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden. Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam. Ez nem szégyenem se büszkeségem. Anyám vagy! Most már csak a szavakban! S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom, drágább a szavad, mélyebben dobban. Nincs a földön oly kincs, se hatalom, mely megfolythatna fiad ajkán. Dédunokád is őrzi „Vénanyót”. Nem kell előtted pirulnunk, Anyám,. Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott. 2 Édesanyám, mit segítsek? Létay Lajos Édesanyám mit segítsek? Cukrot törjek? Hozzak lisztet? Megpörköljem tán a kávét? Elszaladjak hagymaszárért? Neked száz és száz a dolgod, míg ebédünk egybehordod; míg az asztal megterítve, csak te fáradsz, te s megint te! Ámde én nem hagylak téged, tétlen mint is nézhetnélek? S épp ma van lám neved napja, hát így üld meg, mosogatva? Édesanyám, mit segítsek, hogy ne fáradj, légy mind frissebb? Megtennék én mindent érted, minden gondtól kímélnélek. Hogy vidáman élj sokáig, s ifjan lásd meg unokáid. 3 Édesanyámnak Létay Lajos Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném, ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném. Ha csak egy madár szólna, megtanulnék a hangján. Ami csak szép s jó volna édesanyámnak adnám. 4 Anyáknak Kádár János Édesanyám, anyám, anyácskám, menedékem, kedvem, szép orcám, víg napom, csillagom, virágom, fogadd el szerényke virágom. Édesanyám, anyám, anyácskám, anyukám, édesem, jó mamám, kenyerem, illatom, virágom, fogadd el szerényke virágom. Édesanyám, anyám, anyácskám, anyukám, édesem, jó mamám, menedékem, kedvesem, szép orcám, víg napom, csillagom, virágom. Kenyerem, illatom, virágom, fogadd el szerényke virágom: ha megteszed én is virágzom. Ha megteszed én is virágzom. 5 A kertbe ment Áprily Lajos Uram, én nem tudom, milyen a kerted, a virágosod és a pázsitod, Én nem tudom, virágok ültetését, ágyásaidban hogy igazítod. Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve júniusi vasárnap hajnalán, beteg lábával és beteg szívével bánatosan kertbe ment anyám. Uram, tele volt immár félelemmel, sokszor riasztó árnyék lepte meg, de szigony-eres, érdes két kezével még gyomlálgatta volna kertemet. A kicsi teste csupa nyugtalanság, s most elgondolni nem tudom, hogy ül. Virágosodban könyörülj meg rajta, hogy szegény ne szenvedjen tétlenül. Mezőiden ne csak virágmagot vess, virágaid közé vegyíts gyomot, hogy anyám keze gyomlálhassa kerted: asphodelosod és liliomod. 6 Köszöntő Fazekas Anna Hajnaltájban napra vártam, hűs harmatban térdig jártam, szellő szárnyát bontogatta, szöghajamat fölborzolta. Hajnaltájban rétre mentem, harmatcseppet szedegettem, pohárkába gyűjtögettem, nefelejcset beletettem. Hazamentem, elpirultam, édesanyám mellé bújtam, egy szó sem jött a nyelvemre, könnyem hullt a nefelejcsre. Édesanyám megértette, kicsi lányát ölbe vette, sűrű könnyem lecsókolta, kedve szóval, lágyan mondta: „Be szép verset mondtál, lelkem, be jó is vagy, kicsi szentem!" S nyakam köré fonva karját ünnepeltük anyák napját. 7 Féltél, anyám? Áprily Lajos Sírod körül harc volt, hadnép rohant, vad ütközetben reszketett a hant. Féltél, anyám? és gondoltál-e rám? Te nem féltél, csak féltettél anyám. 8 Hálaadás Dsida Jenő Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat. Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm Istenem az édesanyámat! Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban itt e földön senki sem szerethet jobban! – Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem köszönöm az édesanyámat! Te tudod, Istenem – milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat! 9 Az anyánk Mécs László Hej, ti vándor vén legények, sorsosim, víg agglegények! Hejehujás cigány élet, a mi sorsunk: dáridó, vérző szívet ámító. Hideg fészek ami fészkünk, A szívünkbe ha belenézünk, kurjantunk és fütyörészünk, ne hallja meg senki sem, hogy búg bent egy requiem. És egy este lámpa lobban, szellem-szárnyon, halk-titokban, zárt ajtókon át betoppan, szíve szirmát szórja ránk, ami édes jó anyánk. Ránk tekint virágszemével, ajka szól bölcső-zenével: s mint szivárvány, úgy hull széjjel minden álarc, ámító lötty, virág és dáridó. Visszavedlünk jó gyereknek s karján bölcsős szeretetnek, mélyről, mélyről megerednek tiszta, régi könnyeink, tengermélyi gyöngyeink. O a jóság, szem-becézés, csak csicsijjáz, csókol, néz: és vad szívünkben minden vérzés, bíbor-csermely elapad, átkos ének elakad. Mosolygása édes ünnep: rávilágít minden bűnnek gyökerére: mint kitűnnek este mint a csillagok, hogyha holdjuk fölragyog. Megvigasztal, fölmagasztal, illatos lesz lámpa, asztal, megtelünk a szent malaszttal, és elalszunk édesen, csoda-csoda csendesen... 10 Anyai szó Erdélyi József Vertük a fecskefészkeket, az istálló eresz alatt, kínoztuk és csaptuk a földhöz a kopasz fecskefiakat. Nem hatottak meg a kifosztott madarak sikongásai, - játszottunk... Van-e különb játék, mint életekkel játszani?... Egy kisfecskét én hazavittem, hogy anyámnak megmutatom – A szívemet cseréltem el azon a végzetes napon, az én ártatlanul kegyetlen, öldöklő gyermekszívemet... Anyám is jobban tette volna, ha nem szült volna engemet! Nem bántott, csak azt mondta, hogy a fecske Isten madara, s aki bántja, azt megveri az Isten tüzes ostora. Azt kérdezte: hogy esne nékem, ha megfogna egy óriás, s kitépné a két kezemet, mikor nem is volnék hibás?... Tanyasi játszótársaimnak elmondtam: mit mondott anyám, de félrelöktek. Nem fogott rajtuk a jámbor tudomány. Magam is maradtam, kis tudós, egy játékommal kevesebb, két kezem tisztább, mint a másé, de a két szemem könnyesebb... Miért is tanított jóra, szépre? Miért nem mondta, hogy öld, csak öld, ne sajnáld a kicsit, a gyengét, mert az erőseké s Föld, kiknek szívében nincs bűnbánat, se irgalom, se kegyelem!... Fegyverrel bírják a világot, és énnekem nincs fegyverem. Nincs fegyverem más, csak a szó, és nem hallgat rám a világ, nem hallja meg, hogy sikoltoznak fiaik után az anyák. Nem hallja, hogy siratja rablott szerelmes a szerelmesét, - egy neveletlen, óriás, vad gyermek az emberiség. Ki fékezi meg ezt a játszó, gyilkos óriásgyermeket? Ki fogja égi tudományra a durva népvezéreket? – Anyai szó! Angyali szózat, isteni fegyver, tüzesen szállj szívről szívre, szájról szájra, se is némulj el sohasem!... 11 Anyád Falu Tamás Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, minden pillanatban gondolt o reád. Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt, félre tolt az útból, s elé o feküdt. Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, ha fáztál, a lelkét terítette rád. Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd, simogatta sebed, sírta könnyeid. Hogyha megbántottad – mért bántottad őt? Nem sírt ő sohasem a szemed előtt. Nem hangzott ajkáról soha-soha vád, akihez rossz voltál, az volt az anyád. 12 Virágosat álmodtam Ágh István Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál. 13 Buba éneke Weöres Sándor Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – Minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék – nyári éjen, fehér holdsütésben, elcsitulnék, jó anyám ölében. Ó, ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre, sárga fényem – Jaj, de onnan vissza sose járnék anyám nélkül mindig sírdogálnék. 14 Anyád szemében Kiss Jenő Anyád szemében ott a nap; sugarai rád hullanak, hogy nőj te szépen. Anyád szemében ott a hold, beteg, ha voltál, rád hajolt a lázas éjben. Anyád szemében ott a víz; a könny, ha utad félre visz, jaj! baj ne érjen... Anyád szemében ott a tűz: ha csüggednél, szívedbe tűz, lobogjon, égjen! 15 Anyák némasága Farkas Árpád Csak a gyermekek tudják mohó irtózattal a késeket nézni. Mint a hegedű, az anyák melléhez szorítva énekel a kenyér, a villanó penge simulása benne hópuha muzsika. Morzsák havazásába tartják arcukat a gyermekek, csak ok, ok tudják az anyák mellére szaladó késeket mohó iszonyattal nézni. Távolodnak tőlünk az anyák, kiürülnek álmainktól, mint az edények. Mellük, akár az otthoni csiprok, kanalak, csészék, ajkunk kihűlt formáit őrzi. Szél ver minket, férfivá, késsé élesít a fenőkő- idő. Csak az anyák tudják mohó, lármátlan iszonyattal a fiakat nézni, ha kenyérszegő késként csobogó mellükre szaladnak. 16 Mama József Attila Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva. Nyikorgó kosárral az ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra, Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám, s a ruhák fényesen, suhogón, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás o, - szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében. 17 Fekete kenyér Petőfi Sándor Miért aggódol, lelkem jó anyám? Hogy kenyeretek barna, emiatt? Hisz meglehet, ha nincs idehaza, tán fehérebb kenyérrel él fiad? De semmi az! Csak add elém, anyám, bármilyen barna is az a kenyér! Itthon sokkal jobb ízű énnékem a fekete, mint máshol a fehér! 18 A királyfi három bánata Mécs László Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot. Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer földnek bennem kedve teljék. Isten tudja, honnan, palástot kerített, aranyos palástot vállamra terített, fejem fölé égszín mosolygást derített. Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, mint királyi ember királyi urának. Amerre én jártam, kövek énekeltek, mert az édesanyám izent a köveknek, szíve ment előttem előre követnek. Amíg o van, vígan élném a világom, nem hiányzik nekem semmi a világon, három bánat teszi boldogtalanságom. Az egyik bánatom: mért nem tudja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni? A másik bánatom: hogyha o majd holtan fekszik a föld alatt virággá foszoltan, senki se tudja majd, hogy királyfi voltam. Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: kamatnak is kevés, nagyon kevés volna. Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, az én köszönetem így is kevés volna. Hogyha a föld minden színmézét átadom, az o édességét meg nem hálálhatom, ez az én bánatom, harmadik bánatom. 19 Az anyák Szabó Lőrincz Csak egy voltak kivétel, az Anyák Szentek és ápolónők: a csodát, a jelenést láttam bennük. A nagy odaadást, az aggodalmakat, a virrasztást, a könnyet, s mind, amit a no szenved, ha otthon dolgozik, a gondviselést. Hogy testileg mi a férj, feleség s a család viszonya, nem sejtettem-kutattam. Valami, éreztem, előre elrendeli, ki hol álljon, mi legyen, öröme, bánata mennyi, milyen gyermeke, és ezen változtatni nem lehet. A férfi maga küzdi ki szerepét, a nők az eleve elrendelés: ok a béke, a jóság, puhaság a földön, a föltétlen szeretet... Anyám, nyújtsd felém, öreg kezedet? 20 Áldás a szülőkre Van hely, hol minden kicsi széken Nevetve ültem egykoron. S tipegő léptem, gügyögésem Mosolyt rajzolt az arcokon. Van ház, ahova tartozom, Más otthonba sohse térek, Bármely családhoz, minden házba Csak, mint idegen, úgy lépek. Valakiket: a szüleimet Eléggé meg nem áldhatom, Valakinek, ha százszor élek Adósságom le nem róhatom. 21 Már megjöttünk e helyre Már megjöttünk e helyre, Anyák köszöntésére, Anyám légy reménységgel, Köszöntlek békességgel. Amennyi a zöld fűszál, Égen ahány csillag jár, Májusban a szép virág, Annyi áldás szálljon rád. 22 Jó anyámnak Jó anyámnak két kezére Csókjaimat hintem én, Ezzel a két dolgos kézzel, Áldd az Isten amíg él, Jó anyámnak két kezét, Álld meg Isten jó szívét, Két kezét, jó szívét, Áldd meg Isten amíg él, Amíg él. Ez a két kéz estenként Hogyha gond, bú, baj elér, Elsimítja homlokodról A búbánat fellegét. Jó anyámnak két kezét, Áldd meg Isten jó szívét. Két kezét, jó szívét, Álld meg Isten amíg él, Amíg él. 23 Öntözgetem Öntözgetem rózsafámat, De nem is hiába, Anyáknapja ünnepére, Kihajt minden ága. Nyílik kelyhe rózsa szálnak, Úgy tűzöm a kebelére Az édes anyámnak. Kis madárka szólj az ágon, Gyönyörűen, szépen, Ne legyen ma bánat az én Jó anyám szívében. Dalod után enyhül minden bánat, Dalolj, dalolj kis madárka, Az édes anyámnak. 24 Édesanyám Sebesen száll a felhő az égen Nem láttalak édesanyám régen. Ha én szállni mint a felhő tudnék, Édesanyám csak tehozzád szállnék. Tavasz lesz már, a hó kezd elmenni, Be szeretnék kék ibolya lenni. Kivirítnék az anyám kertjében, Hadd tűzne fel dobogó keblére. Sem felhő, sem ibolya nem vagyok, Elhagyatott árva gyermek vagyok, Messze van az édesanyám gáza, Csak búsulok, sóhajtok utána. 25 Szófogadás Figyeljél mindenkor Szülőid szavára, Apádnak, anyádnak A jó tanácsára. A szófogadatlan Egyszer majd megbánja: Miért nem hallgatott Szülői szavára. Anyai szív Van-e olyan drágaköve a világnak Amilyen a szíve az édesanyának? Ér-e annyit annak hideg ragyogása Mint az édesanya szelíd mosolygása? Senkinek sem lehet olyan drágagyöngye, Mint az édesanya értünk hulló könnye. Mint az édesanyánk féltő, óvó karja, Mely testünket, lelkünket védőn betakarja. 26 Este Mielőtt nyugodni mennél Imádkozzál gyermekem. így szól jó anyám szelíden minden este énekem. Imám elvégezve szépen Jó anyám megdicsér, Homlokomra adja csókját És aztán nyugodni tér. De én nem, én kezeim még Jobban összekulcsolom, S hálás szívvel jó anyámért Istenhez imádkozom. 27 Az édesanya Nincsen a gyermeknek Olyan erős vára, Mint mikor az anyja Őt karjaiba zárja. Nincsen őrzőbb angyal Az édesanyánál, Éberebb csillag sincs Szeme sugaránál. Nincs is annyi áldás Amennyi sok lenne, Amennyit az anya Meg ne érdemelne. 28 Köszöntő Egy kis verset súgott nekem A szerető szívecském, Megtanultam s el is mondom Édesanyák ünnepén. Reggel imám azzal kezdem, Este azzal végzem, Az én édes jó anyámat Áldd meg s tartsd meg Isten. 29 Nem tud úgy szeretni Nem tud úgy szeretni a világon senki Mint az édesanyám tud engem szeretni. Akármit kívántam megtette egy szóra, Még a csillagot is reám rakta volna. Mikor a faluban iskolába jártam, Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam. El nem tűrte volna o azt semmi áron, Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon. Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam, Magát nem kímélte, csak értem aggódott. Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett. Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat, Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot. Lássak a szemében boldog örömkönnyet, Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek. 30 Anyám kinéz az ablakon Tompa László Anyám reggelenként Ablakán kinéz: fagyott, jól felöltözz lelkem, ha kimész. Máskor szól: no lám, hogy Átsütött a nyár, Nehogy kigyúltan Hideget igyál. Mindig így figyel rám, Törődik velem. Most ne legyek lassú, Most ne hirtelen. S teszi ezt, mióta Megszülettem én, És folytatja most is Ameddig csak él. Mert a lelkem o Velem van itt is. Anyagondja rajtam, Varázsing és pajzs. 31 Ima Köszönöm, hogy teremtettél Az anyaméhben is ismertél, Csillagok fényénél formáltál Szerető Atyámmá igazultál. Köszönöm, hogy gondot viseltél Éveimhez jót reméltél Szívembe ültettél rendet Örökzöld hömpölygő csendet. Köszönöm, hogy hozzám szóltál Igéden át rám találtál, Szememben tornyot emeltél Tűz-lángú ostorral szerettél. S köszönöm, hogy éjt is adtál Sebeimre felhőt raktál, S míg vánszorogtam kebleden át Rám lehelted a hold bánatát. 32 Anyák napjára Bokrétát kötöttem Jó anyám napjára, Örül a bokrétám Minden egyes szála. S azt mondatja velem Illatos virágom: Legyen áldás az én Édes jó anyámon. 33 Édesanyám Reggel óta tanakodtam, Mit mondhatnék tenéked, Olyan szépet gondoltam ki, Hogy elmondani nem lehet. Nem találtam rá szavakat, Még verset sem találtam, Minden, amit elmondhatnék Itt van egy szál virágban. 34 A mi édesanyánk A mi édesanyánk drága szent egy asszony Nem az volt a sorsa, hogy rózsát fakasszon, Mert bizony az élet nem nagyon kímélte A gondot, a sok bajt végtől végig élte. A mi édesanyánk drága szent egy asszony, Emléke is elég, hogy könnyet fakasszon, Hej, virrasztott nehéz éjszakákon értünk, Amikor a láztól majd hogy el nem égtünk. Fáradt behunyt szemmel hányszor elgondolom: Mi, kiket felnevelt ezer gondon, bajon, Tudunk-e valaha hálásak is lenni, Tudunk-e valamit ezért neki tenni? Mert apró ajándék, virágcsokor, ékszer, Amit egy-egy gyermek ad neki elégszer, Mind nem viszonozza, amit áldozott ránk, Ezért szent a mi édesanyánk. 35 Anyám Anyám könnye fürösztgetett Ha az élet beszennyezett. Az öröme napsugár volt, Rajta volt az egész égbolt. Az o nyelve, anyanyelvem, Az én élő örökségem, Édesanyám én szeretlek, S ma is szívből köszöntelek. 36 Kisbaconi temetőben Benedek Elek Kisbaconi temetőben Most van a nap lemenőben, Ráverődik a sugára Jó szüleim sírhalmára. Egykor, régen haj de féltem, Ha temetőbe léptem, Vége már a félelemnek, „Nagyapóék" ott pihennek. Testem, lelkem hogyha fáradt, Ide jönni érzek vágyat, Ide jövök este, reggel, S beszélek az öregekkel. Elmondom, hogy bárhol járok Mindenütt gondolok rájok, Hálás szívvel, könnyes szemmel, Gyermeki szent szeretettel. Hogy mit írtam sok-sok könyvben, Tőlük kaptam mind örökbe, S ha szívemben van szeretet Ez az ok szívükből eredt. A forrását minden jónak Köszönhetem „Nagyapónak", Nagyapónak és párjának, Az én édes nagyanyámnak. Óh, áldott föld, szent sírhalom, Szálljon reád csend, nyugalom, S hogyha pályám megfutottam Én is itten nyugodhassam. 37 Áldás Ahány virágszál van Ott künn a határban, Ahány fényes csillag Nyári éjszakában, Oly sok évig éljen Anyám boldogságban. Ahány madár dalol A virágos réten, Ahány jó ember van Széles e világon Édes jó anyámra Annyi áldás szálljon. 38 Az én édesanyám Az én édesanyám Galamblelkű asszony, Életfáján Isten Sok rózsát fakasszon. Sugaras a lelke S a szíve nemesfém Ez drága színarany Az meg szelíd napfény. Megszokott imáját Mikor mondogatja Az égben is értem Jár a gondolatja. Én édes jó anyámnak Földön párja nincsen Nagy szeretetéért Mind a két kezével Áldja meg az Isten. 39 Áldd meg Isten Ki az, aki ápol Születésem óta, Testemet, lelkemet A bajtól is óvja? Ki tanított engem Isten szent nevére, S ha baj vagy bánat ér, Ki ölel szívére? Könnyes lesz a szemem, Ha róla beszélek, Az én édesanyám Ez az áldott lélek. És szívemnek nincs szebb Kívánsága, vágya Csakhogy őt az Isten Ezerszer megáldja. 40 Az édesanya Takács Irén Ha beteg vagy, fáradt, És ha gyötör a bánat, Betakar, vigasztal, Megveti az ágyad. Szeresd ezért nagyon Az édesanyádat! Sokszor bizony rossz vagy, Talán nem is láttad Mikor a két szemén Könnyek vontak fátylat. Tiszteld ezért nagyon Az édesanyádat! Ő mindig gondol rád, Megvarrja a ruhád, Egész nap dolgozik, Késő estig fárad. Tiszteld, szeresd ezért Az édesanyádat! Gondolj mindig arra, Hogy a legdrágábbat Addig kell szeretni, Míg melletted állhat. Tiszteld, szeresd ezért Az édesanyádat! 41 Gyermeki köszöntő A hóvirág fehér csillag, Vele a tavasz kacsingat, Kék csillag az ibolya, O a tavasz mosolya. Ahány virág van a réten, Számlálj te is annyit évben, S mint a virág maradj vidám És fiatal, édesanyám! Állj meg vándor! Légy akárhol, Tartsál velünk, Anyákat köszöntjük Életükre áldást kérünk, Kiket úgy szeretünk. Isten adjon minden jót, Meghallgatva a gyermeki szót: Éltesse az anyákat, Fogadják a hálánkat. 42 Édesanyám névnapjára Dsida Jenő Drága jó Mamuskám, Nyár van a világon, Nap süt le a földre Madár szól az ágon. Szívünk világában Szintén meleg nyár van Szeretetnek napja Fürdeti sugárban. Tele van a szívünk Szép madárénekkel Légy megáldva hosszú És boldog élettel! 43 Édesanyám Ha mosolygó arcod nézem, Hogyha forró csókod érzem, Tudom szeretsz édesanyám, Szeretlek én is igazán. Ég felé száll imádságom, Ami jó van a világon, Amit remél, kíván szíved, A jó Isten mind adja meg. Legyen örömökkel telve Életednek minden perce. 44 Ima Mennyei jó Atyám, őriző pásztorom, Kelő nap fényénél hozzád fohászkodom. Fejet hajt előtted a fűszál, virágszál, Hálát adok néked, hogy reám vigyáztál. Ne hagyj el engemet édes jó Istenem. Oh, ha te vagy velem, kicsoda ellenem? Függeszd őrző szemed édes jó anyámra, Hints áldást fejére, a lába nyomára. 45 Szeresd édesanyádat O az, aki halkan Bölcsőd fölé hajol, O az, aki neked Altató dalt dalol. Megmosdat, megfürdet Megfésül szépen, Tündér mesét mond Lágy téli estéken. Amikor beteg vagy O az, aki ápol, Két szemében mennyi Aggódás, gond lángol. O az, aki mindig Imádkozik érted Nincs, óh nincs határa Nagy szeretetének. Tele van a lelke Érted égő fénnyel, Ne bántsd meg őt soha Engedetlenséggel. 46 Az anya Hiába gyönge, fáradt asszony, vézna, Belőle nőtt testünk acélos izma. Hiába félénk, reszkető a lelke, A pompás lángot belénk o lehelte. O is volt láng, kerengő víg madárka, Ábrándmezőket dallal o is járta. S talán csöndes estén szívedbe dobban, Hogy arany faja lángolt víg dalokban. Hiába félénk, reszkető már lelke, Költőbe, szentbe, hősbe, új emberbe, A pompás, gazdag lelket o lehelte. 47 Édesanyám szeme Olyan a te szemed, Mint a nap az égen, Őrködve kíséri Minden kis lépésem. Ragyogó sugarat Szór minden utamra – Őrködő szemedet Felhő ne takarja. Jóságos két szemed Őrizőm, oltalmam: Mint a fényes csillag Mindig úgy csüng rajtam. Jóságos két szemed Könnyet ne hullasson, Mint a fényes csillag Mindig mosolyogjon. 48 Édes jó anyám Elnézem a fecskét Fiát hogy eteti, Hogy betakargatja, Hogy gondját viseli. Te is így viseled Gondomat jó anyám! A lábad nyomát is Hát hogyne áldanám. 49 Névnapi köszöntő Forró dobogását Halod-e szívemnek? Minden dobbanása Azt mondja: szeretlek. Szeretlek szívemnek Tiszta szent lángjával Igaz szeretettel, Gyermeki hálával. Drága neved napján Ím, elődbe állok… A legjobb anyának Minden jót kívánok. Reggeltől napestig Fáradozol értünk, Erős két karoddal Óvod a mi éltünk. Áldja meg az Isten Ki minket így szeret! Áldja meg az Isten Minden lépésedet! 50 Édes jó anyám Édes jó anyám Az az imádságom, Égben lakó jó Istenünk Rád nagyon vigyázzon. Szórja be útadat Gyönge violával, Jutalmazó két kezének Minden áldásával. 51 Ima Édes jó Istenem Hallgasd meg imámat, Áldd meg minden jóval Édes jó anyámat. Áldó két kezedet Tartsad mindig rajta, Mosolyogj rá szeretetet Ne legyen bús napja. 52 Egy szívem van… Ha száz szívem volna: Mind érted dobogna, Szelíd arcod mind a százban Napfényként ragyogna. Áldjon meg az Isten Jártadban, keltedben. Hová nézel a virág is Ott nyíljék legszebben. Nincs több, csak egy szívem, Csak egyetlen egy van: Ám, de százzal sem tudnálak Szeretni már jobban. A te neved zengi Minden dobogása… Szálljon reád édesanyám Az Isten áldása! 53 Anyák napjára Színe szárnyú kis madárka Csicsereg az ágon, Tarka szegfű mosolyog a Meleg napsugáron. Virág, madár, s az én szívem Őszintén kívánja: Édes anyát a jó Isten Éltesse, megáldja. 54 Édesanyámnak Ha csak egy virág volna Én azt is megkeresném, Ha csak egy csillag gyúlna Fényét ide vezetném. Ha csak egy madár szólna, Megtanulnék a hangján, Ami csak szép s jó volna Édesanyámnak adnám. 55 Az édesanyám Drága jó édesanyám, Tavasz van a világon, Nap süt le a földre, Madár szól az ágon. Szívünk világában Szintén szép tavasz van, Szeretetnek napja Fürdeti sugárban. Tele van a szívünk Szép madárénekkel, Légy megáldva hosszú És boldog élettel. 56 Anyámnak Virágot kerestem Pirosat, fehéret, Bokrétába kötöm S odaadom néked. Nem is kívánok én Érette egyebet Csak édesanyámat (csakhogy nagymamámat) Az Isten tartsa meg. 57 Édesanyám Nagy Ferenc Van egy szó, van egy név ezen a világon, Melegebb, színesebb, mint száz édes álom. Csupa virágból van, merő napsugárból.. Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól. Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja, Örömében sir az, aki e szót hallja. Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja, Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya. A amikor a szíved már utolsót dobban, Ez az elhaló szó az ajkadon ott van. Mehetsz messze földre, véres harcterekre, Ez a szó megtanít igaz szeretetre. Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld, Hogyha elrebeged, már ez is imádság. És ha elébed jön könnyes szemű árva, E szóra felpattan szíved titkos zárja. Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név, Királynak, koldusnak menedék, biztos rév. Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok, Ha keblére borulsz és el kinek mondod? S ha szomorú fejfán olvasod e nevet, Virágos sírdombon a könnyed megered. Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom, Nekem a legdrágább ezen a világon. Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám, Amikor kimondom: anyám, édesanyám.